„Nem igazán tudom, hogyan kezdjek hozzá, pedig muszáj lesz, különben esetleg elszalasztom ezt a csodálatos lehetőséget, hogy leírjak valamit, amit az elmúlt években mindig is akartam, de soha nem tettem meg, mert nem tudtam mi lehetne a legmegfelelőbb forma. És most itt vagyok. És egy dolgot biztosan tudok, mégpedig azt, hogy ez a munka egy őszinte beismerés lesz önmagamról, és remélem, világosan megmutatja majd, hogy hol tévedek, és hol kell változnom. (...) Egy dologról biztosíthatom Önöket, mégpedig, hogy ez lesz a legigazságosabb szó, amit valaha kimondtam. Amikor újra elolvasom valószínűleg szégyellni fogom magam, és csak remélni tudom, hogy a hamis szégyen nem fog megakadályozni abban, hogy elküldjem.”

részlet az "Edith17" jeligével leadott pályázatból
1939. 06. 30.