Sikere azonban rövid életű volt. Lengyelországi 1939-es lerohanása után Németország csapatai 1941-ben bevonultak Vilnóba, és lefoglalták a YIVO gyűjteményét is. Az anyag egy részét Frankfurtba szándékoztak küldeni a Zsidókérdés Kutatóintézetébe (németül: Institut zur Erforschung der Judenfrage), míg a maradékot megsemmisítették volna. Ám mivel nem voltak jártasak a zsidó kultúrában és a helyi nyelvekben, szükségük volt emberekre, akik átválogatták a YIVO kiterjedt gyűjteményeit. Mintegy 32 kényszermunkást - többnyire zsidó értelmiségieket - rendeltek ki a munkára. Ők a "papírbrigád" néven váltak ismertté. 

A csoport úgy döntött, hogy amit csak tudnak visszacsempésznek, és elrejtik a gettókban. Hihetetlen erőfeszítéssel és életük kockáztatásával könyveket, papírokat és mindenféle dokumentumokat szállítottak nap mint nap a testükön, a ruhájukban vagy a cipőjükben. Sikerült több százezer oldalnyi anyagot és könyveket kimenekíteniük, amiket aztán fémdobozokban rejtettek a föld alá, vagy litván és lengyel zsidó barátaiknak adtak át megőrzésre.

A YIVO ugyanis három önéletrajz pályázatnak is az életre hívója volt az 1930-as években, melyeket a legnagyobb zsidó újságok címlapján közzétett felhívással indítottak el. Az intézet és Max Weinreich célja az volt ezzel, hogy a válaszút előtt álló világ történései közepette információkat gyűjtsenek a zsidó fiatalok mindennapi életéről.

Felhívásukban arra kértek őket iskolai végzettségtől, foglalkozástól és politikai hovatartozástól függetlenül, hogy írjanak magukról, családjukról és a velük való kapcsolatukról, tanáraikról és iskolájukról, barátokról és barátnőkről, valamint ifjúsági és politikai szervezetekről, de leginkább arról, hogy milyennek látják a világukat, és hogyan képzelik el a jövőt. A történetek (túlnyomórészt) névtelenül, jeligésen kerültek leadásra, a szerzők külön lezárt borítékban adták meg az elérhetőségüket arra az esetre, ha az ő írásuk nyerné el a pénzjutalmak valamelyikét.

Az 1939-es évi pályázat díjai végül sohasem kerültek kiosztásra, ugyanis az ünnepélyes díjkiosztót Lengyelország lerohanásának napján, 1939. szeptember 1-jén tartották volna. Az írások szerzőinek sorsa -néhány kivételtől eltekintve- ismeretlen.

A három pályázat során összegyűlt és megmaradt több, mint 600 írásnak nagyjából a felét őrzi a new yorki YIVO, a másik fele pedig a Litván Nemzeti Könyvtárba került.

A Népszava jelenleg Magyarország legnagyobb példányszámú auditált, országos közéleti napilapja. Alapelve az elfogulatlan, tárgyilagos, hiteles tájékoztatás. A lapban megjelenő témák sokoldalú megközelítése, objektív feldolgozása a tényfeltáró újságírás hagyományait követi. Törekvése, hogy hiteles forrásként, a társadalmi szolidaritás, a demokrácia és az igazságosság alapértékeinek megőrzésével, széles körű információkkal szolgálja ki olvasóit.

Ám a Népszava ma már több, mint egy nyomtatott napilap, a Népszava család már minden platformon kiszolgálja olvasóit. A tavalyelőtt 150. születésnapját ünneplő napilap a magas eléréssel rendelkező Népszava Online weboldallal, saját podcast adásokkal és a mobil Népszava applikációval is rendelkezésére áll a hiteles tájékoztatásra nyitott olvasóinak.

Németh Péter főszerkesztő-ügyvezetőt idézve „Sokszor próbálták már eltemetni ezt az újságot, de a 150 évünk azonban bizonyítja: túlélésre születtünk.”

A Színház és Filmművészeti Egyetemen Szinetár Miklós színházrendező osztályában végzett, ám még előtte a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán szerzett közgazdász diplomát.

Pályája kezdetén rendezett Nyíregyházán, Szolnokon, a Pesti Magyar Színházban, és a Magyar Állami Operaházban is.

Tíz éven át volt a debreceni Csokonai Színház tagja, ahol rendezett, tanított a stúdióban, tolmácsolt külföldi színházalkotóknak, és a Deszka Kortárs Drámaírói Fesztivál produkciós vezetője volt hét évadon keresztül. 

Franciaországban nagy opera produkciók első asszisztenseként a nemzetközi opera élet számos kiemelkedő művészével dolgozott együtt Avignon, Tours, Reims operaházaiban, valamint az Orange-i Operafesztiválon. 

Anyanyelvi szinten beszél franciául és angolul, 2017-ben konferenciatolmácsi, majd 2022-ben szakfordítói diplomát szerezett a BME INYK Tolmács és Fordítóképző Központjában, és azóta is aktívan dolgozik e két területen.

2022-ben férjével, Nyári Zoltánnal, megalapították magántársulatukat, a HATAN Társulatot. Ennek a független színházi kezdeményezésnek a keretein belül mutatták be Magyarországon először Alexis Michalik A történetörző című darabját 2022-ben, Csernus Mariann Kossuth-díjas színésznő önéletrajzi írásának színpadi adaptációját Ki voltál, lányom? címmel 2023-ban, és Magali Mougel Csak azt akartuk, szeressetek című tantermi előadását 2024-ben.

2023-ban fordítóként és rendezőként is jegyzi Benoit Solès A kódfejtő című darabjának ősbemutatóját a Hatszínben, mely a közönség szavazati alapján elnyerte a 2023/24-es évad legjobb előadásának járó díjat. 

Szabadúszó kulturális újságíróként többnyire a Népszava hasábjain publikálja színházi témájú írásait és interjúit. 2022 óta minden nyáron az Avignoni Színházi Fesztivál IN és OFF programjának akkreditált újságírója. 

A kulturális szféra számos területén dolgozik: darabokat fordít, rendez, kulturális sétákat ír és vezet, fesztiválokat, és kulturális rendezvényeket hív életre.

A Német Szövetségi Köztársaság globális szinten tevékeny szerepet vállaló kulturális intézeteként igyekszünk előmozdítani Németország, Európa és a világ közötti kommunikációt a kölcsönös megértés jegyében. Ennek alapját a Szövetségi Külügyminisztériummal kötött keretszerződés képezi. Világszerte hirdetjük Németország és Európa kulturális és társadalmi sokszínűségét. Globális hálózatunkat 98 ország 151 Goethe-Institutja alkotja számos partnerintézménnyel együttműködve. A Külügyi Hivatal intézményesen támogatja munkánkat. Bejegyzett egyesületként pártpolitikai érdekektől függetlenül, jogilag önálló szervezetként, saját felelősségünkre járunk el. Költségvetésünk közel egyharmadát a nyelvtanfolyamokból és a vizsgákból származó bevételekből fedezzük. Emellett az Európai Unió, más szövetségi minisztériumok, valamint alapítványok és bel- ill. külföldi cégek támogatását élvezzük.

Bízunk a nemzetközi kulturális cserében rejlő lehetőségekben. Évente mintegy 20 000 kulturális eseményt rendezünk, amelyek fogadó országaink állami és nem állami intézményeivel és civil társadalmi kezdeményezéseivel partnerségi együttműködésben valósulnak meg. Rezidencia programjainkkal, együttműködéseinkkel és koprodukcióinkkal lehetőséget teremtünk a kultúra területén tevékenykedő szakemberek globális szintű összekapcsolódására. Védett és szabad teret biztosítunk a civil társadalom szereplőinek, hogy lehetővé tegyük számukra a nyílt eszmecserét. Még nehéz időkben sem hagyjuk, hogy a demokratikus párbeszéd megszakadjon. Munkánk során a demokratikus, liberális és a jogállamiságon alapuló társadalmi rend értékeihez igazodunk.